A kosárba sikeresen belekerült(ek) a következő termék(ek):
Termékek maradtak a kosárban! Mielőtt elhagyod az oldalt ne felejtsd el megrendelni a kiválasztott termékeket!
Kilépéshez zárd be az online-fenyo.hu oldalt!
Számunkra a karácsony tele van történetekkel, hol viccesekkel, hol érzelmesekkel, ugye pont erről szólnak az Ünnepek is?! Az pedig, hogy mi abban segítünk, hogy akár házhoz szállítjuk a fenyőfát, nem akadályoz meg abban, hogy megismerj minket, és azt, ahonnan ez a történet indult.
Ma már szinte hihetetlen, de több mint húsz évvel ezelőtt találkoztunk a középiskolában, ahol egymás mögött ültünk a padban, iskola után számítógépeztünk, persze buliztunk is, valamint összeszerveztük a többieket focimeccsekre, ez pedig budapesti tanulmányaink alatt is folytatódott.
Így épült a barátságunk. Segítünk egymásnak, ha szükséges, ismerjük, sőt kedveljük egymás szüleit, a testvéreket. Iván nagykanizsai, én (Dávid) csurgói vagyok, ez az a vidék ahonnan a karácsonyfák nagy része származik: Somogy, Zala, és még közelebbről Surd és környéke, amit a tévében minden évben mutatnak ilyenkor. Elindulnak a termelők a piacokra, szinte alig marad valaki a faluban.
Nem volt nagy kérdés számunkra, hogy fenyőfákkal fogunk foglalkozni, bár a környék nagy részén mindenki ezt csinálja, a mi családjaink pont nem, de ez nem volt kifogás. Mi úgy döntöttünk, hogy belevágunk.
December 24-e szinte minden évben hasonló nálunk, ugyanaz a menetrend, lehetünk akárhány évesek, vannak dolgok, amelyek nem változnak. Ezek a megszokott, már hagyományos események járultak ahhoz hozzá, hogy Ivánnal megalapítsuk az Online-Fenyo.hu–t, és belevágjuk egy nem mindennapi (fenyő) kalandba.
A kert végén lévő fák, amiket anno szüleim ültettek, ma már egész fenyvessé terebélyesedtek nálunk. Kanizsa miklósfai részéről származom, ahová igyekszem hazalátogatni, amilyen gyakran csak tehetem. Van nálunk minden, ami a vidéki élet ismertetőjele: hosszú, falusi udvar, kert, szántó, gyümölcsös, és persze tyúkok is rohangáltak szerteszét.
A karácsonyunk majdnem teljesen megszokott. Jó, a telek végére kimegyünk, és van 1500 fenyőnk, amiből választhatunk, de ettől eltekintve pont így zajlik:
Reggel általában én kelek legkésőbb, a szüleim már sürögnek, anyám főz, míg apám a fa helyét készíti elő napfényes nappalinkban. Reggeli után hagyományosan apámmal és egy kézi fűrésszel együtt elsétálunk a telek végére, ahol a már említett mintegy 1500 fenyőfa van elültetve és kiválasztjuk belőle a karácsonyfánkat. Apám és én mindig nagy fára (2,5 m) szavazunk, míg anyám szerint elég lenne egy 1,5 m-es is, de mivel mi választjuk ki apámmal, ezért mindig nagy fa van karácsonyra. A kivágott fát levisszük a házhoz és gyorsan befaragjuk egy kés segítségével, majd az ablakon keresztül beadom, mert ez a legegyszerűbb útvonal.
Vita minden évben azon van általában, hogy túl nagy lett a fa, vagy, hogy milyen legyen a díszítés, egyszínű vagy színes, szóval olyan szokásos családi perpatvar zajlik, mint máshol is.
Gyors ebéd után feldíszítjük közösen a fát apámmal vagy nővéremmel, ha itthon van. Anyám süteményeket süt, mivel a karácsony két napja alatt az egész család megfordul nálunk.
Délután átmegyünk a nagyszüleimhez egy rövid időre, majd mindannyian visszajövünk a miklósfai családi házba és estig már csak az ajándékok bontása, a vacsora és a beszélgetés van hátra.
Nálunk nincs fenyves az udvarban, de azért mindig van szép fánk, ami vagy az udvaron nőtt – azért pár darab van nekünk is, vagy a szüleim szereznek valahonnan egyet.
Reggel mire felkelünk tesómmal, anyám már a konyhában tesz-vesz, szereti, ha a terveinek megfelelően alakul minden. Ebből rendszerint „dráma” van, mert ha mi kicsit is húzzuk az időt, akkor az már katasztrófának számít. Szóval ébredés után, már hozzuk le a díszeket, kezdjük beállítani a fát, hogy mire kész az ebéd, addigra meglegyen minden. Mostanában én faragom és állítom be a fát, apám tartja és instruál, régebben ez fordítva történt.
Majd a padlásról előkerült díszeket szortírozzuk szét tesómmal, főleg ő. Apu, ha kell és lehetett, restaurálja, amelyiket szükséges. Vannak régi gyerekkoromból való díszek még pár darab, pár ezek közül kézzel készült. Csúcsdíszünk nem mindig van, mert néha a tárolás vagy leszedéskor eltörik és nem pótoljuk időben, vagy egyszerűen elfelejtjük.
Délutánra már áll a fa a nappalinkban, kész az ebéd, csökken az előkészületek okozta feszültség. Később elmegyünk a templomba, ott a gyerekek adnak elő kis műsort, aminek régebben tesómmal mi is aktív résztvevői voltunk. Majd ezután jön a szentesti vacsora.
Szeretjük ezeket a megszokott dolgokat, bár mi is néha későn kelünk, mégis igyekszünk odatenni magunkat, hogy készen legyen minden. Délután öröm nézni a feldíszített karácsonyfát, a finom ételeket enni, meglátogatni, vagy éppen fogadni a családot. Azt gondoljuk, hogy ennek az ünnepnek egy fontos eleme a fa, és mivel talán nem mindenki telkén van egy egész fenyves, így mi ezzel tudunk adni. Kiválasztod, megveszed, és házhoz visszük, így pár órát nyerhetsz, nyugodtabban telik a készülődés is.
