A kosárba sikeresen belekerült(ek) a következő termék(ek):
Termékek maradtak a kosárban! Mielőtt elhagyod az oldalt ne felejtsd el megrendelni a kiválasztott termékeket!
Kilépéshez zárd be az online-fenyo.hu oldalt!
Titokban elcsenünk belőle egyet, óvatosan visszacsomagoljuk hűlt helyét, és várjuk, hogy ki leplezi le csalódottan a csínytevést. A szaloncukor karácsonyaink elmaradhatatlan édessége, a története pedig egészen a 14. századig nyúlik vissza. Akkoriban persze még nem a karácsonyfa díszítésére szolgált, ez csak később vált szokássá hazánkban.
A szaloncukor őse a franciákhoz kötődik, ők már a 14. században készítettek fondant-cukorkákat, majd továbbvitték tudományukat német területekre is. Csakúgy, mint a karácsonyfa, a szaloncukor is a németek közvetítésével érkezett hazánkba: német cukorműves mesterek a 19. század elején terjesztették el a fondant készítés mesterségét. Kezdetben a polgári családok kínálgatták vendégeiknek, a szaloncukor (németül salonzuckerl) elnevezés innen ered. Jókai Mór pedig a ma már viccesen hangzó szalonczukkedli névvel illette az apró édességet.
A szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, majd 1868-ban a hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes megalapította Pesten az első gőzüzemű csokoládégyárat. A fondantkészítő gépekkel elindulhatott a nagyobb mennyiségű gyártás. A gépiesítés szinte minden munkafolyamatot lefedett, egy kivétellel: a csomagolópapír rojtozását a kisebb cukrászüzemekben még a II. világháború után is kézzel végezték a cukrászinasok. Végül ezt a feladatot is leváltotta a gépi rojtozás, az úgynevezett ricselő géppel díszítették a szaloncukor csomagolását.
A 20. század elejétől egyre népszerűbbé vált a szaloncukor, szinte minden nagyobb nevű cukrászdának volt titkos receptje. A csomagoláshoz rengeteg féle sztaniolpapír közül válogathattak, és az ízek tekintetében is nagy volt a választék. Az addig csak mézeskaláccsal, papírfigurákkal díszített karácsonyfákra elkezdtek szaloncukrokat is aggatni: a díszes papírba csomagolt édesség mint karácsonyfadísz igazi hungarikumnak számít.
A két világháború idején a szaloncukor gyártása is visszaszorult, majd az ötvenes években indult meg újra a tömegtermelés, ám nem abban a formában, ahogy korábban. A minőségi csokoládéba mártott édességek helyett egy időre átvette az uralmat a sárga és rózsaszín konzum szaloncukor.
A szaloncukor szerencsére ismét virágkorát éli, a nagyobb gyáraktól kezdve a kisebb, kézműves termékekig bőven tudunk válogatni. Újra divatba jött a rojtos szélű papírcsomagolás, és az ízeknek is csak a képzeletünk szabhat határt. Hogy végül a karácsonyfára tesszük-e madzaggal gondosan felkötve, vagy csak a karácsonyfa mellett egy kosárkában tároljuk, az egyéni döntés, az ünnepek végére így is, úgy is nagy valószínűséggel el fog fogyni. Ha egyáltalán marad még belőle karácsonyig.
